Cukorbetegség (diabetes)
A cukorbetegségnek több típusa ismert, melynek két fő csoportja az 1-es típusú cukorbetegség (régi nevén az IDDM: inzulin dependens diabetes mellitus) és a 2-es típusú cukorbetegség (régi nevén a NIDDM: nem-inzulin dependens diabetes mellitus), a terhességi cukorbetegség mellett. Az egyes típusok megállapításánál nincs jelentősége annak, hogy aktuálisan milyen terápiával kezelik a beteget, így nem lehet az alapján kategorizálni a kórképeket, hogy gyógyszeres vagy inzulinos terápiával kezelik a pácienst, hiszen 2-es típusú cukorbetegség esetén mindkét terápia előfordulhat.
Az 1-es típusú cukorbetegség az esetek többségében egy autoimmun betegség, mely során az immunrendszer a hasnyálmirigyben található inzulintermelő béta-sejteket támadja és semmisíti meg. Ennek hatására a hasnyálmirigy egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés inzulint termel, emiatt az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek naponta (többször is) kell inzulint beadniuk, és terápiájukban nem alkalmazható gyógyszeres kezelés.
1-es típusú cukorbetegség kialakulásának az oka
Ez idáig nem vált ismertté az orvostudomány számára, hogy mi okozza az 1-es típusú cukorbetegséget, de az feltételezhető, hogy örökletes és környezeti tényezők együttesen hozzájárulnak a kialakulásához.
Genetikai okok:
Cukorbetegek családjait vizsgálva azt találták, hogy a kórkép családi halmozódást mutat, az esetek 20%-ában a közeli rokonok között már előfordult a cukorbetegség. Azonban nem mindenki lesz beteg, akikben a cukorbetegségre jellemző antigének kimutathatóak. Ahhoz, hogy a kórkép az erre genetikailag hajlamos egyéneknél kialakuljon kiváltó környezeti tényezők szükségesek.
Környezeti tényezők:
A cukorbetegség kialakulásában néhány viszonylag gyakran előforduló vírust, mint a rubeola, mumpsz,vagy az Echo-vírusokat mint kiváltó tényezőt tartanak számon. Az említett vírusok antigénjei hasonlítanak a ß-sejtek antigénjeihez, ezért úgy gondolják, hogy a szervezet által a vírusok ellen termelt anyagok a hasnyálmirigy szigetsejtjeit is károsítják.
1-es típusú cukorbetegség gyakori tünetei
- súlyveszteség gyerekeknél
- sok folyadék fogyasztás, jelentős vizeletürítés
- fokozott étvágy
- fáradtság, bágyadtság
1-es típusú cukorbetegség kezelése
A cukorbetegség kezelésének elengedhetetlen eleme a rendszeres szakorvosi kontroll, a szűrővizsglatokon való részvétel.
A kórkép nem gyógyítható a tudomány mai állása szerint, és élethosszig tartó inzulinterápia szükséges az életben maradáshoz a páciensek számára. A betegség korai felismerésével, korszerű inzulinterápiával, egyénre szabott szénhidrát bevitellel és rendszeres testmozgással teljes életet élhet a páciens.
2-es típusú cukorbetegség
2-es típusú cukorbetegségben (régebben időskori cukorbetegségnek nevezték) a szervezet még termelhet elegendő inzulint, de nem képes a termelt inzulint jól felhasználni. Gyakori, hogy a beteg szervezetében egy adott mennyiségű inzulin kisebb biológiai választ vált ki, ezt inzulinrezisztenciának nevezzük. Idővel a szervezetben az inzulintermelés csökken, így inzulinhiány lép fel. A 2-es típusú cukorbetegség a diabétesz leggyakoribb formája. Tíz cukorbetegből kilenc ebbe a típusba tartozik. Leggyakrabban 40 éves kor felett kezdődik, de napjainkban növekszik a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiatalok száma, így gyermek, vagy serdülőkorban is előfordulhat, elsősorban jelentős súlytöbblettel rendelkezőkön. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők szedhetnek tablettákat a cukorbetegségre, kaphatnak inzulint, vagy mindkettőt. A kezelés alapja a helyes étrend és a megfelelő fizikai aktivitás. A betegek egy része életmódi kezeléssel is egyensúlyban tartható. A 2-es típusú cukorbetegség természete idővel változik, így a kezelést is változtatni, módosítani kell.
A 2-es típusú cukorbetegség tünetei
Mivel a vércukorszint 2-es típusú cukorbetegségben lassan nő, általában a beteg jellegzetes tünetet nem érez. Korai stádiumban a 2-es típusú cukorbetegségnek nincsenek tünetei. A betegség későbbi időszakában az alábbi tünetek fordulhatnak elő:
- Fáradtság érzés
- Bőrviszketés
- Zsibbadó vagy bizsergő érzés a kézfejben vagy a lábfejben
- Gyakori fertőzések
- Szájszárazság, szomjúság érzés
- Gyakori vizeletürítés
- Homályos látás
- Lassan gyógyuló sérülések
- Jó étvágy melletti súlycsökkenés
- Szexuális problémák
A 2-es típusú cukorbetegség okai
A 2-es típusú cukorbetegség pontos oka nem ismert, de nagyobb valószínűséggel fordul elő az alábbi esetekben:
- 40 év feletti életkor
- Túlsúly, vagy elhízás
- A cukorbetegség előfordulása több családtagnál
- Terhességi cukorbetegség a kórelőzményben
- 4 kg-nál nagyobb súlyú gyermek szülése a kórelőzményben
- Hasi típusú elhízás (haskörfogat férfiak esetében 94, nőknél 80 cm-nél nagyobb)
- Magas vérnyomás
- Bizonyos népcsoportokhoz tartozás
A cukorbetegség szűrése
A cukorbetegség diagnózisa vérvizsgálatokkal azonnal megállapítható. Ha valakinek nincsenek tünetei, a magasabb vércukorszint akkor is kimutatható. Az alábbiakban szó lesz néhány vizsgálatról, amely a cukorbetegség felismerését szolgálja.
Random vércukorvizsgálat
Ezt a mérést általában bármely rutin vizsgálat alkalmával végzett vérvétel részeként végzik. A mérés idején talált vércukorszintet méri, függetlenül attól, hogy a beteg mikor étkezett utoljára. Ha a vércukorszint 11,1 mmol/l, vagy ennél magasabb, cukorbetegségre utal.* A cukorbetegség tényét a vizsgálat megismétlésével vagy éhomi (éhgyomorra végzett) vércukorszint-vizsgálattal szokták rendszerint megerősíteni.
Éhgyomi vércukorszint-vizsgálat
Ez a cukorbetegség gyakori vizsgáló módszere. Vérmintát vesznek legalább 12 órás éhezést követően, mert vércukorszintje ilyenkor a legalacsonyabb. Ha a vércukorérték 7 mmol/l vagy magasabb, akkor a vizsgálatot a cukorbetegség diagnózisának megerősítése céljából egy másik napon meg kell ismételni.
Orális glukóz-tolerancia teszt
E vizsgálat során a vércukorszintet egy speciális cukor oldat elfogyasztása előtt és 2 órával utána mérik. A vizsgálat követelménye, hogy előzőleg 12 órán át nem szabad ételt fogyasztani, fizikai aktivitást végezni és dohányozni. Ha a 75 gramm cukrot tartalmazó oldat elfogyasztása után 2 óra elteltével a vércukorszintje 11,1 mmol/l vagy magasabb, a cukorbetegség diagnózisa megállapítható.* Ez a teszt alkalmas a cukorbetegség szűrésére abban az esetben is, ha más vizsgálatok eredményei nem egyértelműek. Ezt alkalmazzák a terhességi cukorbetegség kimutatására is.
Fontos tudni, hogy a cukorbetegség diagnózisának megállapítása csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges, a betegek által használt vércukormérő készülékek csak a gondozás, ellenőrzés céljaira használhatók!
A vércukorszint figyelemmel követése
A cukorbetegség kezelése azt jelenti, hogy kerülni kell a túl magas vagy túl alacsony vércukorszintek kialakulását, és vércukorértéket a lehető legközelebb kell tartani a normálishoz. Az alábbi tesztek megmutatják Önnek és az Önt gondozó egészségügyi személyzetnek, mennyire jól kontrollált a cukorbetegsége.
HbA1c-vizsgálat (hemoglobin A1c)
A HbA1c -vizsgálat megmutatja, milyen volt az átlagos vércukorszintje az utóbbi 3 hónapban. Ha valaki nem cukorbeteg, akkor a HbA1c normális tartománya laboratóriumi módszertől függően körülbelül 3,5–5,5 %. A normális tartománynál magasabb HbA1c-szint a legtöbb vizsgált embernél cukorbetegségre utal, de a betegség diagnózisának felállítására nem használatos. Ha Ön cukorbeteg, akkor a HbA1c-vizsgálat eredményének ismerete lehetővé teszi, hogy aktív szerepet vállaljon cukorbetegségének kezelésében. Ha a HbA1c értéke kevesebb, mint 7%, illetve a céltartományon belül van, jó hír Önnek, hogy vércukorszintjét megfelelően kézben tartja, és a terápia sikeres. Kezelésétől és cukorbetegsége kontrollálásának szintjétől függően háromhavonta – hathavonta javasolt HbA1c-tesztet végeztetni.
Étkezés utáni (postprandiális) vércukorvizsgálat
Ezt a tesztet leggyakrabban a betegség gondozása során alkalmazzák. A "poszt prandiális" azt jelenti "étkezés utáni", így vércukorszintjét 1,5-2 órával az étkezés után kell mérni. Az otthoni vércukormérés a leggyakoribb módja az étkezés utáni vércukorszint-ellenőrzésnek, ez fontos annak nyomon követéséhez, hogy mennyire jól kontrollált a cukorbetegsége.