Lisztérzékenység (cöeliakia)

A cöliákia az egész szervezetet érintő autoimmun-betegség. Kiváltója a kalászos gabonafélékben lévő sikér (glutén) egyik fehérjecsoportja, a gliadin, amit az ember normálisan az étkezései során fogyaszt el. A lisztérzékenység leggyakoribb formájában glutén fogyasztása hatására jellegzetesen sérül a vékonybél nyálkahártyája, ami emésztőrendszeri panaszokat és súlyos tápanyag-felszívódási zavarokat okoz. Kezelése gluténmentes diétával lehetséges, de gyógyítani egyelőre nem tudjuk. A diétát egész életen át kell tartani.

Tünetek

• hasmenés • fogyás • kóros fogyás • akaratlan fogyás

A lisztérzékenység okai

A lisztérzékenység alapvetően örökletes, kialakulásában azonban környezeti tényezők is szerepet játszhatnak, melyek közül a legfontosabb, hogy a táplálékkal glutén, pontosabban annak alkoholban oldódó formája, gliadin kerül a szervezetbe. A glutén a búza, az árpa, a rozs és a zab magjában található gliadinból és gluteninből álló fehérjekeverék. Ez az anyag teszi a lisztet ragadóssá, tartja össze a lisztes tésztákat. A lisztérzékenység nem allergia, de a gliadin ahhoz hasonlóan antigén-antitest reakciót, immunválaszt vált ki a vékonybélben. A vékonybél nyálkahártyájának felületét bélbolyhok növelik, hogy a tápanyagok minél nagyobb felületen szívódhassanak fel. Az immunreakció következtében a bélbolyhok elpusztulnak (boholy-atrófia). A felszívó felület rendkívüli csökkenése miatt valamennyi tápanyag felszívódása romlik, emésztési, felszívódási zavar (malabsorptio) jön létre. Legfontosabb következményei az alultápláltság, vitamin- és ásványi anyag-hiány, és ennek nyomán különböző betegségek (pl. vérszegénység, csontritkulás).

A lisztérzékenység tünetei

A cöliákia legtípusosabb tünetei a hasmenés, akaratlan, kóros fogyás és a gyengeség. Ezek a diagnosztizált lisztérzékenyek 80 százalékára jellemzők. Régen a tipikus tünetek alapján a lisztérzékenységet gyerekkorban kezdődő betegségnek tartották, de ma már tudjuk, hogy felnőttekben is igen gyakori. Azoknál a felnőtteknél, akiknek gyerekkorában a betegséget jellemző tünetek híján nem fedezték fel, felnőttkorban is nem típusos tünetek jellegzetesek, s így a betegség felismerése nehezebb.

A lisztérzékenység diagnózisa

A diagnózis felállítása gasztroenterológiai centrumokban történik. Gyanú esetén a gondos vizsgálat mindig a beteg kikérdezésével kezdődik. Az orvos feltérképezi, van-e lisztérzékeny a családban, mióta, milyen tüneteket észlelt magán a beteg, majd a külső tüneteket veszi sorra.

Ezután a diagnózis néhány célzott vizsgálattal rövid idő alatt és megbízhatóan kideríthető.

A cöliákia diagnózisához az (1) alultápláltság megállapításán kívül egyrészt ki kell mutatni a (2) cöliákia-specifikus (cöliákiára jellemző) ellenanyagokat a vérszérumból végzett ellenanyag-vizsgálatokkal (ún. szerológiai vizsgálat), másrészt (3) a vékonybél-biopsziával (szövetmintavétellel) a következő jellemzőket kell igazolni: a vékonybél-bolyhok megfogyatkozását, sérülését (boholy-atrófia), valamint a gluténmentes diéta határára a tünetekben bekövetkező javulást. Ehhez fontos, hogy a beteg ne hagyja el étrendjéből a glutént mindaddig, míg az első vékonybél-vizsgálat meg nem történik, ez ugyanis az egyetlen teljesen megbízható mód a diagnózisra.

Elsőként általában vérvizsgálatot végeznek. Szerológiai, cöliákia-specifikus ellenanyag-vizsgálat: Az új és korszerű szerológiai vizsgálatoknak nagy szerepe van a nem típusos tünetekkel jellemzett lisztérzékenység felderítésében. A szerológiai vizsgálatok mellett a vashiányos anémia, B12- és K-vitamin-, cink-, kalcium- és magnéziumhiány jelei is feltűnőek.

Vékonybél-biopszia: A bélbolyhok állapotát endoszkópos szövetmintavétellel vizsgálják, amit általános vagy helyi érzéstelenítésben végeznek. A szájon keresztül a vékonybélbe vezetett eszközön keresztül apró mintákat vesznek a nyálkahártyából - többet, mert a jellemző eltérések foltosan is megjelenhetnek. Az endoszkópos vizsgálat mindössze néhány percig tart, utána a minták mikroszkópos szövettani vizsgálatra kerülnek. A beteg nyálkahártya lelapult, a bolyhok rövidek, a normálisnál szélesebbek, vagy hiányoznak. A diagnózis ellenőrzésére rövid időre napi 20g glutént adnak a betegnek, majd megfelelő időben harmadik biopsziát is végeznek. Gyermekeknél egy év, felnőtteknél legalább két hónap szükséges a bélbolyhok jellegzetes atrófiájának újbóli kialakulásához. Cöliákiás betegnél a harmadik vizsgálatnál újból a vékonybél-nyálkahártya károsodása látszik. A bélbolyhok vizsgálata alapján felállított diagnózis egyben kizárja más, hasonló tünetekkel járó betegségek lehetőségét, többek között az egzotikus nyaralás után jelentkező fertőző betegségekét, a trópusi sprue-t, a lisztallergiát vagy a laktóz intoleranciát.

A liszérzékenység kezelése

A betegség kezelése a gluténmentes diéta szigorú betartása. Az étrendből el kell hagyni minden olyan ételt, amely búzát, árpát, zabot vagy rozst tartalmaz. Búzaliszt helyett rizs-, kukorica-, sárgaborsó- és szójalisztet, burgonya- és kukoricakeményítő használható. A garantáltan gluténmentes élelmiszerek csomagolásán szöveggel (pl. gluténmentes, gliadin mentes, lisztérzékenyek is fogyaszthatják) vagy grafikusan (áthúzott búzakalász - KÉP!) jelölik a gluténmentességet.

A diéta első heteiben kedvező a banánt, almát, aludttejet, túrót, főzelékeket és sovány húst tartalmazó diéta. Kezdetben a természetes cukrokkal (diszacharidokkal) csínján kell bánni. A diéta bevezetése után már két héttel gyors javulás következik be, a székletürítés ritkul, mennyisége normálisra csökken, az étvágy visszatér. A beteg testileg, hangulatilag jobban érzi magát, a fogyás megáll, a testsúly helyreáll. A bélbolyhok regenerálódása azért ennél lassúbb, legalább három hónap kell a szöveti kép javulásához. A regenerálódáshoz szükséges idő attól függ, mennyire volt súlyos állapotban a bélnyálkahártya. Idővel a nyálkahártya felszívóképessége is javul. A teljes regeneráció fél, egy év alatt történik meg.

A diéta alapelveinek rövid összefoglalása: