Vesekő

A vesekő kemény, kristályos anyagból van, gyakran kalcium-oxalát, vagy más vegyület alkotja, amely a vizeletben kicsapódik. Ma már több mint 25 különféle összetételű kőtípust izoláltak, leggyakoribb a kalcium-oxalát kő. Az esetek 80%-ában mindkét vese érintett.

Mivel a kövek - elsősorban a nagy kövek - nem mozognak, így sokáig nem okoznak tünetet, ezért a vesekövesség részben rejtve marad. A kövek mérete és növekedésük üteme az összetételtől függően változó, leggyorsabban a struvit kövek nőnek, gyorsan válnak az egész vesemedencét kitöltő, úgynevezett korallkővé.

Általában heves, görcsös fájdalmat okoznak, de sokszor más tünetek, egyéb betegség miatt végzett hasi ultrahangvizsgálat során derül fény a tünetet nem okozó vesekőre. Az esetek kis százalékában előfordul a szabad szemmel is látható vérvizelés. A betegség kialakulásában szerepe van táplálkozási szokásoknak és nem kis részben öröklött tényezőknek. Az esetek zömében a rettenetes fájdalmon kívül egyéb problémát nem okoz. Ritkábban súlyos fertőzés, komoly vesebetegség kialakulásában játszik kulcsszerepet. A vesekövesség megelőzésében a legfontosabb a bőséges folyadékfogyasztás.

A vesekő okai

Szervezetünkből bonyolult mechanizmusok során számos anyag választódik ki a vizelettel, hogy a testünk normális működéséhez szükséges egyensúlyt fennmaradhasson. Ha valamely anyagból a vese olyan sokat választ ki, hogy vizeletbeli mennyisége meghaladja az oldhatósági koncentrációt, akkor az az oldatból - vesekő esetén nyilván a kiválasztott vizeletből - kiválik. Megemelkedhet például egy ion szintje az étellel, itallal történő túlzott beviteltől vagy a kóros veseműködésből fakadó megnövekedett kiválasztásból, illetve elégtelen visszaszívódásból. Kevés folyadékbevitellel sűrűbb, koncentráltabb vizelet képződik, így nő a vesekő kialakulásának esélye. A mozgásszegény életmód - a vizelet viszonylagos pangása miatt - szintén vesekövet okozhat. Krónikus húgyúti infekció is hozzájárul a vesekőképződéshez, hiszen ilyenkor több "szárazanyag" van a vizeletben. Elfolyási akadály, húgyúti pangás is vezethet kőképződéshez a vizelet pangása miatt. Bizonyos genetikus és egyéb anyagcserezavarok is elősegítik a kövek kialakulását.

A vesekő diagnózisa

A jellegzetes tünetek jelentkezésekor nem nehéz a diagnózist felállítani, sőt legtöbbször már a beteg maga érzi a fájdalom jellege, illetve a görcs kiindulási helye alapján, hogy veseköve van. Kórházi körülmények között célszerű hasi ultrahangvizsgálattal alátámasztani a gyanút. A hasi röntgenfelvételekkel a leggyakoribb kövek közül a kalciumtartalmúak ábrázolódnak, de a sugárterhelés miatt csak kétséges esetben ajánlott ezt a vizsgálatot elvégezni. A kontrasztanyagos urográfia során a röntgensugarat elnyelő, vénásan bejuttatott, általában jódtartalmú folyadék kiválasztódását lehet követni. Ezt a vizsgálatot csak húgyúti pangás gyanúja esetén érdemes elvégezni, és a korszerűbb vizsgálómódszerek terjedésével jelentősége egyre csökken. A vérben mérni kell a kalcium, a húgysav szintjét, a veseműködésre jellemző kreatinin- és karbamid értékét. Vizeletvizsgálattal általában vérvizelést (hematuria) észlelnek, néha a kőre jellemző kristályok is megjelennek a vizeletüledékben. A vizeletben meghatározva az oldott ionok mennyiségét a vesekő főbb összetevőit tudják kideríteni. A vizelet pH-értéke is irányadó. Egyes kőtípusok csak savas, mások csak kifejezetten lúgos környezetben fordulhatnak elő. Gyakran fájdalom nélkül, a vérvizelés miatt keresi az orvos a húgyúti követ. A vizeletben található gennysejtek és baktériumok felülfertőződésre vagy a húgyúti kő bakteriális eredetére utalnak.

A vesekő tünetei és kórlefolyása

Sok esetben a vesekő tünetmentes, ilyenkor a vesemedencében helyezkedik el és elfolyási akadályt nem okoz. A vándorló kő jellegzetes, könnyen felismerhető úgynevezett veseköves rohamot okoz. Éles, szúró, illetve görcsös fájdalom mellett hányinger, sokszor hányás jelentkezik. A görcs a vesék körül kezdődik, deréktájékon és férfiaknál a herékbe, combra, a nőknél a nagyajkak és a hólyag felé sugárzik. A fájdalom erőssége - mindkét fájdalmat átélt nők beszámolói alapján - a szülési fájdalomhoz hasonlítható, a görcsölő beteg sokszor kábító fájdalomcsillapítóra szorul. A kövek a nyálkahártyát felsérthetik, ezért gyakori a véres vizelet. A görcs a kő hólyagba kerülésekor hirtelen jelentősen enyhül, a hólyagból való kijutás már jóval kisebb fájdalommal jár. A kő beékelődhet a vizeletelvezető apparátus valamely részébe, és ott pangást okoz, ilyenkor jön létre a veseköves roham. A húgyúti pangás következménye fertőzés lehet, súlyosabb esetben akut veseelégtelenséghez vezethet.

A vesekő kezelése

Az esetek zömében - mintegy 80 százalékában - a konzervatív terápia elegendő, azaz sebészi vagy egyéb komoly beavatkozás nélkül is megszüntethetők a tünetek, és elő lehet segíteni a kő távozását vagy oldódását. Az elsődleges feladat a görcs és a fájdalom csillapítása, sokszor erős, néha kábító fájdalomcsillapítóval, görcsoldó szerrel. Helyi kezelésként az is segíthet, ha meleg, forró vizes palackot teszünk a fájdalmas területre. A bő folyadékbevitel gyorsítja a kőtávozást, illetve tágítja a húgyutakat. Hányás esetén a folyadékbevitelt infúzióban, vénásan kell megoldani a gyógyszereléssel együtt. Ha a kő 1 cm-nél nagyobb, és helyzete a kezelésre több napon át sem változik, nem várható, hogy beavatkozás nélkül, magától távozni fog. Bizonyos kőtípusokat speciális műszerrel, bőrön átjuttatott lökéshullámokkal apróra tudnak zúzni. Az eszköz angol rövidítése ESWL (Extracorporeal Shock Wave Lithotripsy). A kövek szétzúzását röntgenképen vagy ultrahang segítségével követik. A képződött kőtörmelék rendszerint az elkövetkező három hónapon belül távozik a vizelettel. Az 1980-ban bevezetett módszer nagyon eredményes, gyakorlatilag minden kőtípusnál az esetek 90 százalékában tudnak vele segíteni.

Ha a kő mérete miatt már nem képes átjutni a húgyvezetéken, vagy jelentős pangást okoz, sebészi, urológiai kezelés, azaz műtét jön szóba. A sebészi kezelés lehetőség szerint endoszkópos eszközzel történik, melyet a bőrön ejtett metszésen keresztül vezetnek be a megfelelő helyre. A PNL (percutan nephrolithotripsia) módszernél a lökéshullámok nem a testen kívül, hanem a kőhöz közel, a beteg testében képződnek, és így zúzzák szét a köveket.

A vesekő megelőzése

A kőképződés megakadályozására, illetve a kő növekedésének lassítására a legfontosabb tennivaló a bőséges folyadékfogyasztás. Testmozgással is csökkentjük a kőképződés esélyét, egyrészt, mert az áramló, mozgó folyadék nem kedvez a kristályok képződésének, másrészt a verejtékezés és az azt követő szomjúság hozzásegít a szükséges folyadékfogyasztáshoz. A kő összetételének ismeretében megfelelő diétával elkerülhetjük az újabb kövek képződését. A vizelet savasságának/lúgosságának gyógyszeres változtatásával is megakadályozhatjuk a kristályok kicsapódását.

Hasznos tudnivalók a vesekőről

A már sokat emlegetett bőséges folyadékmennyiséget a nap folyamán egyenletesen elosztva kell elfogyasztani, hogy lehetőleg mindig kellően híg legyen a képződött vizelet. Ezen túl a kiújuló kő megelőzésekor a megfelelő étrend összeállításakor azt is figyelembe kell venni, hogy milyen típusú kő képződésére van a betegnek hajlama. A különböző élelmiszerekben ugyanis nem egyforma mennyiségben van jelen a kőképző alkotórész. A húgysavkőre hajlamosak purin aminosavban szegény ételeket kell, hogy fogyasszanak. Ezért állati belsőségeket, a hús- és kolbászárukat, az olajos szardíniát és a hüvelyeseket kerülniük kell. A spenót, rebarbara, cékla, tea, csokoládé és kakaó sok oxalátot, azaz sóskasavat tartalmaz, ezért az oxalát-kővel kezelteknek ezen ételek fogyasztása csak mértékkel ajánlott.

A kalciumfoszfátos vesekő képződését pedig a kalciumban gazdag tej és tejtermékek segítik elő.